Amintiri de neuitat din Harghita: Ziua cea mare a lui Zselyke

10 Mai 2026 – o si specială.
Azi la ora 7:30 am pornit din Cluj, cu multă emoție, spre Lupeni, județul Harghita unde am fost invitați la un eveniment foarte important al prietenilor noștri Eniko și Szabolcs! Azi am sărbătorit prima împărtășanie a fetiței lor Zselyke. Pentru catolici acesta este un eveniment foarte important. După 2,5 ore am ajuns în Lupeni, la biserica frumoasă din sat, era o vreme superbă, cu soare și cântau păsările într-un mare fel. Slujba a fost deosebită, sărbătorind 22 copilași , pentru care a fost cea mai importanta zi din viața lor de până acum! Aici simti divinitatea altfel, parcă ești mai aproape de Dumnezeu, parcă sufletul ți se liniștește altfel.

Acest sat este deosebit pentru mine, fiindcă acesta este satul natal al scriitorului meu preferat, Tamási Áron care are și o statuie în curtea bisericii…nu m-am putut abține să nu fac o poză cu el.

După slujbă ne-am adunat în curtea bisericii si am făcut poze cu Zselyke, sărbătorita zilei.

După biserică am luat drumul spre Castelul UGRON, unde sa ținut masa festivă. Locație a fost recent renovată si este cel mai frumos Castel din județul Harghita , după părerea mea, anul trecut aici am sărbătorit 15 ani de Origo.

Masa a fost fost foarte bogată, așa cum se obișnuiește în Secuime, cu multe bunătăți tradiționale și foarte gustoase, iar cireașa de pe tort au fost prăjiturile făcute de Enikő, în laboratorul ei nou pe nume “La Nonna”, ce e deschis recent, fapt pentru care sunt foarte mândră de ea!

După masa copioasă ne-am așezat în curtea castelului, unde am mângâiat caii, vacile și căprițele ( castelul deține și o herghelie). Mi-am dat jos tocurile și am alergat în iarbă ca un copil mic. Ador sentimentul de plimbat în iarbă.

După ce am stat vreo oră cu animalele, am dansat cu Dan, care a rezistat eroic, singur român între 80 de maghiari. Îl iubesc și îl admir foarte mult pentru abilitatea asta a lui că se descurcă foarte bine în orice situație.

Foarte repede a trecut ziua, așa se zice “ Ce e bine, trece repede” așa că ne-am luat drumul înapoi spre Cluj, chiar dacă Enikő a insistat să rămânem peste noapte.

Zselyke, cerem binecuvântarea lui Dumnezeu asupra vieții tale în această zi specială, în care te-ai împărtășit pentru prima dată. Credința să-ți fie o busolă sigură în viitor.

🇭🇺Zselyke elsőáldozása 🙏

2026 május 10. – egy különleges nap.

Ma reggel 7:30-kor nagy izgalommal indultunk útnak Kolozsvárról Farkaslakára (Hargita megye), ahová barátaink, Enikő és Szabolcs hívtak meg minket egy nagyon fontos eseményre. Ma kislányuk, Zselyke elsőáldozását ünnepeltük. A katolikusok számára ez egy kiemelkedő mérföldkő. 2,5 óra utazás után megérkeztünk a falu gyönyörű templomához. Az idő csodás volt: hétágra sütött a nap, a madarak pedig valami elképesztő módon daloltak. A szentmise különleges volt: 22 kisgyermeket ünnepeltünk, akiknek ez volt eddigi életük legfontosabb napja. Itt másképp érzi az ember a divinitást, mintha közelebb lennél Istenhez, és a lélek is mélyebben megnyugszik.

Ez a falu különösen kedves számomra, hiszen ez a kedvenc íróm, Tamási Áron szülőfaluja, akinek a templomkertben szobra is van… nem is bírtam ki, hogy ne készítsek vele egy közös fotót.

A mise után összegyűltünk a templomkertben, és fotózkodtunk a nap ünnepeltjével, Zselykével.

A templom után az UGRON-kastély felé vettük az irányt, ahol az ünnepi ebédet tartották. A helyszínt nemrég újították fel, és véleményem szerint ez Hargita megye legszebb kastélya – tavaly itt ünnepeltük az Origo 15. évfordulóját is.

Az asztal roskadozott a finomságoktól, ahogy az Székelyföldön szokás: sok hagyományos és ízletes fogás várt minket. A pontot az i-re Enikő süteményei tették fel, amelyeket az új, „La Nonna” nevű műhelyében készített. Nemrég nyitott meg, és nagyon büszke vagyok rá!

A bőséges ebéd után kiültünk a kastély udvarára, ahol lovakat, teheneket és kecskéket simogattunk (a kastélynak saját ménese is van). Levettem a magassarkúmat, és úgy szaladgáltam a fűben, mint egy kisgyerek. Imádom a friss fű érzését.

Miután egy órát töltöttünk az állatokkal, táncoltam egyet Dannal. Hősiesen állta a sarat: egyetlen románként 80 magyar között még táncba is vitt engem. Nagyon szeretem és csodálom őt azért a képességéért, hogy minden helyzetben feltalálja magát.

Nagyon gyorsan elrepült a nap – ahogy mondani szokták: „Ami jó, az hamar véget ér”. Így hát elindultunk vissza Kolozsvárra, bár Enikő ragaszkodott hozzá, hogy maradjunk éjszakára.

Zselyke, Isten áldását kérjük az életedre ezen a különleges napon, amikor először járultál a szentáldozáshoz. Legyen a hited biztos iránytű a jövőben!🙏